Eseménynaptár

EÖTVÖS DOKUMENTUMOK AZ UNESCO VILÁGEMLÉKEZET-LISTÁJÁN

Az Eötvös Loránd-féle torziós ingához fűződő dokumentumokkal bővült az UNESCO világemlékezet-listája. A német nyelvű kézirat, az angol nyelvű nyomtatvány, valamint a szintén angol nyelvű, de Magyarországon nyomtatott prospektus jól mutatja, hogy miként hasznosultak egy nagy jelentőségű kísérleti fizikai kutatás eredményei az ipari alkalmazások területén.

1992 óta az UNESCO ambiciózus és nagy tekintélyű Világemlékezet Programja lehetővé teszi a világon bárhol fellelhető, ritka, veszélyeztetett, egyetemes tudományos, művészeti, társadalmi stb. értékű levéltári, könyvtári és audiovizuális dokumentumok nyilvántartásba vételét, továbbá támogatja megőrzésüket, széles körű megismertetésüket. A nyilvántartásba vétel évenkénti pályázati rendszerben folyik a nemzeti bizottságok közvetítésével. A szigorú bírálati feltételeknek megfelelt és a nyilvántartásba felvett – az emberi szellem csúcsteljesítményeit reprezentáló – dokumentumok tulajdonosainak biztosítaniuk kell a hozzáférést e művekhez, általában jó minőségű internetes publikálás útján.

A javaslatot benyújtó intézmények és szervezetek

2013-ban – felismerve a pályázatban rejlő tudománynépszerűsítési lehetőséget – az alábbi, Eötvös Loránd életművéhez szorosan kötődő intézmények és egyesületek megállapodtak egy közösen támogatott pályázat elkészítésében:

Magyar Földtani és Geofizikai Intézet – MFGI (az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet jogutódja)
MTA Könyvtár és Információs Központ – MTA KIK (Eötvös 1889 és 1907 között az Akadémia elnöke volt)
Eötvös Loránd Tudományegyetem (a Budapesti Tudományegyetem jogutódja, amelynek Eötvös a professzora volt)
Magyarhoni Földtani Társulat (az 1848-ban alapított társulatnak Eötvös rendes, tagdíjfizető tagja volt)
Eötvös Loránd Fizikai Társulat 
Eötvös Loránd Geofizikai Alapítvány
Magyar Geofizikusok Egyesülete


Az Eötvös és tanítványai által épített, illetve gyártott ingák teljes sorozata ipari műemlékként múzeumban megtekinthető (Eötvös Loránd Emlékgyűjtemény, 1145 Budapest, Columbus u. 17-23.). Az Eötvös-inga – Süss Nándornak is köszönhetően – esztétikailag is csodálatosan szép alkotás, mely az egyszerűség, a kifinomultság és a funkcionalitás tökéletes harmóniáját testesíti meg. Műszaki rajzok, melyek elvben alkalmasak lehettek volna a felterjesztésre, nem maradtak fenn.

Eötvös Loránd

Eötvös Loránd, az MTA egykori elnöke

Balló Ede portréjának másolata az ELTE Aula Magna-ban


A világemlékezet-listára vételre felterjesztett három dokumentum:

      1. Eötvös Loránd egyik alapvető művének eredeti, német nyelvű kézirata 1908-ból, amely 1909-ben elnyerte a Göttingeni Egyetem Benecke-díját (91 oldal, tulajdonos: MFGI)

2.   Angol nyelvű illusztrált kereskedelmi nyomtatvány (igen ritka), címoldalán a következő szöveggel: „GRAVITATIONAL TORSION BALANCE – ORIGINAL MODELS of the Baron Roland Eötvös Geophysical Institute, Budapest, Hungary; Made in the Süss Institute for the Precision Mechanics and Optics Company, Ltd. Budapest, Hungary – Exclusive American Representative Dr. George Steiner, 1802 California Street, Houston, Texas” (17 oldal, készült az USA-ban 1926 és 1927 között, tulajdonos: MFGI)

 

3.   Magyarországon 1928-ban nyomtatott kereskedelmi prospektus (ritkaság), címlapjának szövege: „THE SMALL ORIGINAL EÖTVÖS TORSION BALANCE – Ferdinand Süss Precision Mechanical and Optical Works Limited, Budapest I. (Hungary)‟ (12 oldal, tulajdonos: MTA KIK)

A kereskedelmi prospektus címlapja
A kereskedelmi prospektus címlapja

 

Megjegyzés az 1. tételhez: Az alapkutatásokkal foglalkozó kutatók Eötvös nevét elsősorban a tehetetlen és súlyos tömeg arányosságára vonatkozó vizsgálatai révén ismerik. Eötvös Loránd vizsgálataihoz nem matematikai, hanem torziós ingát alkalmazott, melynek segítségével a tehetetlen és súlyos tömeg arányosságának mérési pontosságát 1890-ben 1/20 000 000-ra növelte, majd az időközbeni műszerfejlesztésnek köszönhetően ezt az értéket 1908-ban munkatársaival, Fekete Jenővel és Pekár Dezsővel együttműködve sikerült még egy nagyságrenddel növelni. A kutatás 1909-ben nagy nemzetközi elismerést kapott azzal, hogy megnyerte a Göttingeni Egyetem Benecke-pályázatát. A pályázatra beadott dolgozat rövidített változatának publikálása az inga gyakorlati alkalmazásával járó megfeszített munka, az első világháború kitörése, majd Eötvös halála miatt csak jóval később, 1922-ben történt meg.

A dokumentumok jelentősége

Közismert, hogy Eötvös csúcstechnológiát képviselő, nagy pontosságú mérései (a súlyos és a tehetetlen tömeg ekvivalenciája) alapvető jelentőségűek Albert Einstein 1907-ben megfogalmazott általános relativitáselmélete szempontjából. Einstein hivatkozása Eötvösre csak egy későbbi, 1913-ban megjelent, Marcel Grossmann-nal közösen publikált cikkében található. Talányos, hogy nem a frissebb, pontosabb, 1909-es, nyilvános pályázaton nyertes eredményekre hivatkoznak, hanem Eötvös több mint húsz évvel korábbi, 1890-es (!) cikkére. Ez a furcsa tény különösen kiemeli Eötvös kutatásának eredetiségét és elsőségét (A. Einstein – M. Grossmann: Entwurf einer verallgemeinerten Relativitätstheorie und eine Theorie der Gravitation.Zeitschrift für Math. und Phys. 62. 225-261 [1913]).

Érdemes megemlíteni egy sokkal frissebb méltatást is, egy ismert, kitűnő egyetemi fizikatankönyvből, amely csaknem négy oldalt szentel az Eötvös-kísérlet leírásának, és melynek szerzői előszavában ez áll: „Mindent megtettem, ami erőmből telt, hogy megismertessem hallgatóimat a fizika alapvető gondolataival és módszereivel, és hogy megtanítsam őket arra, hogyan kell fizikusként gondolkodni. Ez az, amiért ez a könyv természetét tekintve nem enciklopédikus" (Savelyev, I. V.: Physics. A general course. Vol. I. Moszkva: MIR, 1989 [1977]).

A felterjesztett három dokumentum együttesen illusztrálja, hogy egy nagy jelentőségű kísérleti fizikai kutatás eredményei hogyan hasznosultak az ipari alkalmazások területén. Eötvös korán felismerte a műszer földtani és kőolajkutatásra való alkalmasságát. 1916-ban egy fúrásokkal feltárt kőolajmező (Egbell; ma Gbely, Szlovákia) felett végzett mérésekkel bebizonyosodott, hogy az Eötvös-inga kiválóan alkalmas eltemetődött földtani alakzatok (felboltozódások, sódómok stb.) körvonalazására. Eötvös ezáltal jelentősen hozzájárult az alkalmazott geofizika tudományának kifejlődéséhez, és megteremtette a műszeres kőolajkutatás alapjait.

A torziós inga képe a kereskedelmi prospektusban
A torziós inga képe a kereskedelmi prospektusban


A világháborút követően gyorsan elterjedt a sikeres egbelli mérés híre, elindítva Eötvös ingáját a világhír felé, amit Eötvös Loránd sajnos már nem élhetett meg. Minden magára valamit is adó olajvállalat felfigyelt a hírre, és elküldte geológusait Budapestre, hogy az Eötvös-intézetben elsajátítsák a torziósinga-mérések technikáját, az adatok feldolgozását és értelmezését. Az Eötvös-intézet az 1920-as évek közepére a kőolajkutató szakemberek valóságos Mekkájává vált. E szakemberek jelentős hányada a későbbiekben vagy vezető posztokat töltött be különböző olajvállalatok kutatási részlegeinél, vagy önálló geofizikai vállalatot létesített. Az 1920-30-as években kőolaj- és földgázmezők százait fedezték fel szerte a világon az Eötvös-inga segítségével.

Szabó Zoltán geofizikus, az Eötvös Loránd Geofizikai Alapítvány kuratóriumi tagja  

Késmárky István geofizikus, a Magyar Geofizikusok Egyesülete korábbi elnöke