Eseménynaptár

 Visszatekintés az Egyesület első ötven évére…

(a jubileumi kiadvány lapjairól…)

Az ötvenes évek története nem tartozik történelmünk dicső korszakai sorába. Az évtized első évei pedig kifejezetten a legsötétebb diktatúra, a legjobban embert próbára tevő korszak volt. Az emberek visszahúzódtak és igyekeztek magukat távol tartani minden nyilvános megmozdulástól. Ugyanezekben az években viszont a „vas és acél országa” jelszó jegyében a természeti erőforrások, az ásványi nyersanyagok felkutatása iránti igény olyan mértékben megnőtt, hogy azok felkutatására és kitermelésére számos vállalatot alapítottak. Budapesten és Sopronban geofizikai tanszékeket állítottak fel. Az ELGI sikeres műszerfejlesztő munkája eredményeképpen megalakult a Geofizikai Mérőműszerek Gyára. De ugyanezen években a „sikertelen” kutatások vezetőit koholt vádak alapján börtönbe zárják, bár szaktudásukra továbbra is igényt tartanak! És 1953-ban ilyen társadalmi környezetben mégis akadtak olyan, szakmájukat szerető geofizikusok, akik ahelyett, hogy örültek volna egy másik egyesület felajánlkozásának, hogy a társulaton belül alakítsanak szakosztályt — ismerve a fentebb vázolt kockázatokat — mégis felvállalták az önálló egyesület megalakítását.

Egyed László, Renner János, Facsinay László mellett Kántás Károly, Tárczy-Hornoch Antal, Dombai Tibor, Stegena Lajos és a többiek példát mutattak szakmájuk iránti elkötelezettségből, amellyel olyan indító impulzust adtak a megalakuló egyesületnek, hogy az már működésének első 10 éves teljesítménye alapján kiérdemelte az „első aranykor” kitüntető elismerést.

De meg kell emlékezni az olyan önzetlen támogatókról is, mint A. A. Caturján, a MASZOLAJ Geofizikai Vállalat igazgatója, aki a Magyar Geofizikusok Egyesülete alakuló ülésén a díszelnökségben foglalt helyet, és aki a vállalatánál dolgozó valamennyi szakembert (geofizikust, fúrómestert, robbantómestert stb.) beléptette az egyesületbe, hogy a megalakuláshoz szükséges létszám meglegyen.

Ellentmondásokkal teli korszak volt. A gyors és hirtelen politikai változások azonnal hatással voltak a gyakorlati kutatómunkát végzők munkájára, és ezen keresztül az egyesület életére, tevékenységére is. Az egyesület története ugyanis szorosan kapcsolódott a hazai geofizikai tevékenységhez és annak fejlődéséhez. Az 1953-as politikai változás, amelyben Rákosit Nagy Imre váltotta fel a kormányrúdnál, az egyesület megalakulását bizonyára kedvezően befolyásolta. A Nagy Imre által képviselt új gazdaságpolitika viszont, amely az emberek sanyargatásának erőteljes mérséklését hirdette meg, egyúttal a nehézipar fejlesztésének visszafogását is jelentette, amely 1954-ben — vagyis az egyesület megalakulásának évében — a geofizikai kutatások volumenének jelentős csökkenését hozta magával. És ebben a szituációban érzékelhető az egyesület vezetőinek nagyszerű helyzetfelismerő képessége, amely a csökkenést lassú növekedéssé változtatta. A vezetőség figyelme ugyanis nem elsősorban a geofizikán belüli — egyébként fontos — feladatokra összpontosult, hanem olyan rendezvények megszervezésére, amelyeken az előadók példák bemutatásán keresztül ismertették a felhasználókkal a geofizikai kutatások előnyeit és javaslatokat tettek a mérések újabb területekre történő kiterjesztésére. Kitartó munkával bizonyították, hogy a geofizika alkalmazásával lerövidül és gazdaságosabb lesz az adott ásványi nyersanyagféleség felkutatási ideje és ráfordítási költséghányada.

Az elnökség azt is felmérte, hogy a nemzetközi kapcsolatokat az általános geofizika területén kell megindítani, elsősorban a II. világháború előtt már kialakult obszervatóriumi kapcsolatok újrafelvétele útján. Az 1955-ös ankét tárgya így lett a földmágnesség. Szintén a jó helyzetfelismerést támasztja alá a szeptemberi ankétok több évre szóló tárgyának megválasztása: A Kárpát-medence regionális geofizikája. A témával foglalkozó ankétokhoz, amelyeken kezdetben csak az általános geofizikát művelők vettek részt, később egyre több gyakorlati geofizikus is csatlakozott, mert a nagyszerkezeti kép ismeretében nagyobb biztonsággal tudták megválasztani a gyakorlati kutatásra alkalmas területeket. A szeptemberi ankétok az egyéb rendezvényektől való megkülönböztetés miatt a szimpózium elnevezést kapták, majd 1967-ben nemzetközivé válnak és a 80-as években már 6 ország vett részt a rendezésben. Az 1973. évi XVIII. budapesti szimpóziumon már több volt a külföldi, mint a hazai résztvevő.

A gyakorlati geofizika a 60-as években kezdi kiépíteni nemzetközi kapcsolatait. Az egyesületi munka egyre több szálon fut. Kialakulnak a szakosztályok. Rendszeresen ismétlődő feladatok elvégzésére az elnökség bizottságokat alakít. A 70-es évek végére az egyesület nemzetközi elismerése már lehetővé teszi, hogy eredményesen pályázzon európai nemzetközi szervezetek kongresszusainak Budapesten történő megrendezésére.

Az egyesület tekintélye hazánkon belül is egyre szélesebb lett. A Központi Földtani Hivatal elnöke évente ismertetést adott az éppen aktuális földtani kutatási feladatok állásáról és meghallgatta az országos elnökség véleményét a következő évek kutatási elképzeléseiről. A kölcsönös véleménycsere alapján elfogadott javaslatokat az elnök beépítette az 5 éves kutatási tervekbe. Az egyesület szakemberei az országos földtani ankétokon, valamint az MTA Föld és Bányászati Tudományok Osztálya éves közgyűléseihez csatlakozó tudományos ülésszakon szakterületük fontosabb eredményeiről, feladatairól tartottak átfogó előadásokat.

Röviden említést teszünk néhány olyan egyesületi szerepvállalásról is, amely bizonyára segíti az olvasót az egyesület jelentőségének megítélésében. A szocialista társadalmi rendszerben minden tulajdon az állam kezében összpontosult. Az állam létrehozta a kollektív vagyont irányító és ellenőrző szerveket. A vállalatok ezektől a szervektől kapták meg termelési terveiket, és a működésükhöz szükséges különböző létszám, költség és beruházási kereteiket. Ugyanezen szervek döntöttek a vállalatok vezetőinek kinevezéséről, cseréjéről. Ez a rendszer két fogalommal jellemezhető: koncentráció és redisztribúció, azaz teljes nyereségelvonás, majd újraelosztás.

Ez a gazdaságirányítási rendszer számos olyan sajátossággal rendelkezett, amely normál piaci viszonyok között működő gazdaságra egyáltalán nem jellemző. Hogy a döntéseknél a szubjektív elemek aránya minimális legyen, egy sajátos viszony — együttműködés — alakult ki a hivatalos állami szervek és a MTESZ keretén belül megalakult társadalmi szervezetek (egyesületek) között.

Az egyesület különböző vitafórumain országos hatáskörű szervek közép- és hosszú távú elképzelései kerültek megvitatásra. Vállalatok jelentősebb fejlesztéseik előtt kérték ki az egyesület véleményét, mielőtt azt felettes szerveik elé terjesztették. Az 50-es, 60-as években arra is találtunk számos példát, amikor egy vállalaton belüli kisebb szakembercsoport használta fel az egyesület fórumát, ahol vállalata — szerintük — helytelen döntéseit bírálta és egyúttal a közösség véleményét is kikérte bírálatának helyességéről, vagy elutasításáról.

De alakultak önkéntes munkaközösségek is (szeizmikus, gravitációs), amelyek egy-egy kutatómódszer teljes vertikumáról (műszerezettség, mérés, feldolgozás, értelmezés) adtak átfogó helyzetképet és összefoglalták a legsürgősebb tennivalókat.

A 70-es, 80-as években a nagy létszámú országos elnökségi ülések tulajdonképpen kisebb kutatási ankétoknak is felfoghatók. Mindenki használható információt kapott a más területen munkálkodóktól. Ezért sajnálták sokan a rendszerváltás után az országos elnökség megszüntetését. Persze ésszel fel tudták fogni, hogy a megszüntetés okát nem az egyesületben, hanem a megváltozott tulajdonviszonyokban kell keresni.

A 80-as évek jelentették az egyesület életében a „második aranykort”. Az MGE a maga sajátos eszközeivel részt vállalt hazánk természeti erőforrásainak felkutatásában és feltárásában. Rendezvényeivel nemzetközi tekintélyt vívott ki magának a felszíni, a mélyfúrási és az általános geofizika területén. Ezen szakágak valamennyi kontinentális szervezete tartott hazánkban, magyar rendezői közreműködéssel, nemzetközi konferenciát.

A 90-es években az ásványi nyersanyagok iránti csökkenő kereslet, a bányák bezárása a geofizika művelőit újabb területek meghódítására ösztönözték. A környezetgeofizika, a mérnökgeofizika és több más, ugyan kisebb volumenű földtani, környezetvédelmi feladat talán újabb, geofizikát igénylő területre irányítja a kutatókat.

A szerkesztők és a szerzők mindannyian azzal az elhatározással láttak neki az egyesület 50 éves története jelentős eseményeinek megörökítéséhez, hogy méltó emléket állítsanak az alapítóknak, akik a politikailag nehéz, de a geofizika feladatai szempontjából optimális időpontban vállalkoztak önálló egyesület megalakítására.

Sajnos, a közel 300 alapító tagból már csak kevesen élnek, közülük 50 körüli az aktív tag. Az 1954. évi vezetőségből (e cikk megírásának idején) Ottlik Péter vesz részt még rendszeresen — az MGE aktív tagjaként — az egyesület szeniorok bizottsága által szervezett rendezvényein, a szakmai és kulturális kirándulásokon.